2. rész

Szóval...

A csaj kirohanását kísérő néma csönd elmaradt, helyette Hyorin csicsergését kellett hallgatom. Már tegnap sem volt túl szimpi, de ma még inkább unszimpi. Az a csaj borzalmas. Mikor megszólalt a telefonom. Gondolkodás nélkül vettem fel.
- Hol vagy? - ez a hang minden közül kirívó. Félelmetes, csábító, zavarba ejtő...
- Oppa? Hol lennék máshol, mint suliba? - értetlenkedtem.
- Suliba?! Kedd van, kislány. Délelőttös vagy. Baszki, Nagyi engem fog lebaszni a szerencsétlenkedéseid miatt.
- Nyugi már, nem lesz semmi para. Hol vagy?
- A sulidba.
- HOL?! 
- Mögötted, te idióta, és nem szeretnék megsüketülni. Köszi. - Hyorin feje mindent megért, ahogy meglátta Hero-t. Kiszállt KwangMin öléből és haveromhoz bújt. - Na tűnj innét, míg szépen kérlek.
- Ugyan, egy ilyen helyes pasinak nem szabadna egyedül lennie. - Hero felnevetett, ennek nagyon sírás lesz a vége, ahogy elnézem. - Oppa~ - dörzsölte a melleit hozzá. Ő csak vett egy mély lélegzetet és otthagyta a csajt. Az a döbbent arc... Szerintem most állt ellen neki valaki először, főleg, ha pasikról van szó. 

- Te ChoA, ki ez a bájgúnár? - állt meg mögöttem Kwang. Nekem azonban nem volt időm még válaszolni sem mert Joong magához húzott és mindenki előtt megcsókolt. "Te szent isten! Kim Jae Joong, Te istenverte csajozógép! Most már legalább értem, miért mondta eddig az összes csajod azt, hogy baromi jól csókolsz." Aztán elvált ajkaimtól, majd mintha semmi sem történt volna, megfogta a csuklóm és kivezetett a teremből, a csodálkozó pillantásoktól, ki az épületből, egészen a kocsijáig. Ott kinyitotta nekem a sportkocsija ajtaját, majd becsukta utánam és Ő is beszállt. Elindította a motort, majd maga elé meredve vezetett.
- Szóval... - törtem meg a csendet.
- Szóval? - még mindig nem nézett rám. 
- Ez az előbbi csók...?
- Mi van vele?
- Hero, baszki, komolyan, mi volt az az előbb?! Nem akarok egy lenni az exeid közül, akit kurvázol, szóval, mi volt az előbbi? És ne terelj, nincs jó kedvem. Plusz akkor még hallgathatom Nagyi fejmosását is és valószínűleg asztalokat fogok takarítani, szóval...
- Befejezted végre? - bólintottam. - Na. végre. Figyelj. Én sem tudom mi volt az. Csak láttam, hogy néz rád az a gyerek és... És elborult az agyam, mert... - megint elnézett az út irányába, de láttam rajta, hogy zavarban van, a kis ér ott dudorodott a nyakán. Nyelt még egyet, majd leparkolt és teljesen felém fordult.
- Szeretlek. - lefagytam. - Lennél a barátnőm? - ok, most mit kéne mondanom? Nem akarom megbántani és az ajkai is csak vonzani tudtak.
- Igen. - nyögtem ki nagy nehezen.


Miután kirohantam a teremből tudtam hogy nem lesz jó vége. Órára nem mertem visszamenni így a wc-be mentem. Nem sírtam mert már megszoktam, hogy egyedül vagyok új helyen. Kicsengetéskor vissza kellett mennem a cuccaimért. A teremben  Puffancs és egy olyan személy volt, akit évek óta nem láttam. Ő volt az aki legelsőnek ellopta a szívem.. Mark Tuan. Vele jártam egy évig, gyönyörű kapcsolatunk volt de egy lány mindent elrontott. Mikor odaértem mit sem törődve velük fogtam a cuccom és elindultam az ajtó felé.
- Vááárj! - kiáltott utánam valaki.
Hátra fordultam és persze, hogy Mark volt ott.
- Mit akarsz tőlem? - kérdeztem idegesen.
 - Figyelj, én nem akartam hogy a kapcsolatunk így végződjön. - próbált mentegetőzni, de én sarkon fordultam és elindultam. 
Miért most? Miért pont ő? Ha előbb jött volna még talán meg is bocsátottam volna neki. Egyszer csak valaki megfogta  a csuklóm, reflex szerűen fordultam meg és pofoztam fel.
- Megmondtam hogy nem érdekel. - közöltem vele hisztérikusan.
- De hallgass meg. Miattad váltottam iskolát, és miattad költöztem ide.
- Nem érdekel. Megmondtam neked akkor is és most is hogy végeztem veled.
Azzal otthagytam, bár a sírás kerülgetett. A folyosó csendes volt, de érezni lehetett a feszültséget. A házunk elé érve észrevettem, hogy Puffancs az előttünk lévő házba lakik. Remek, ez a nap rosszabb már nem lehet. Összegezzünk, az egész osztály lúzernak tart, Mark itt van és újra akarja kezdeni, Puffancs meg utál és ha ez még nem lenne elég előttem lakik. Beérve  a házba senki nem volt otthon, aha szóval apát megint nem látom két napig. Beletörődve keserű sorsomba elmentem zuhanyozni. Éppen a hajamat törölgettem, mikor a telefonom jelzett. Puffancs bejelölt ismerősnek facebookon, ez még viccnek is rossz. Mark meg nem hagy békén, már egy órája hívogat de nem fogom felvenni neki a telefont. Leültem a tv elé és beraktam a Fűrészt, imádom azt a filmet. Igaz pár hétig biztos nem fogok aludni de megéri. Hajnali kettő lehetett mikor vége lett a filmnek, annyira beparáztam hogy nem mertem lemenni pisilni. Inkább a szobámban maradtam és álomba merültem, azaz csak próbáltam. Forgolódtam egyik helyről a másikra de semmi. Vettem egy nagy levegőt és lassan elindultam a lépcső felé. A szememet nem merem kinyitni, de így nem tudok lemenni. Basszus Emily ezt jól megcsináltad. 

Bent Nagyi kicsit sem szidott le a késésért, mikor meglátott minket kézen fogva. Csak vigyorogni tudott, mint egy majom, tipikus Nagyi. A szidás is csak abból állt, hogy miért nem jöttünk össze előbb. Hát köszi, mama, én is téged. 
Elmentem átöltözni, majd egyből be is álltam és persze a munka nem mehet zene nélkül, így vittem magammal a telefonom is. Egyik fülembe bedugtam a kis kütyüt, majd felkaptam az egyik jegyzettömböt és kezdődhetett is a munka. 
 Egyszer csak kinyílik az ajtó és három olyan személy lép be az ajtón, akiket most nagyon nem szeretnék látni.
- Haru a te asztalod, te mész. - lettem le elé a tálcám.
- De az a te... - végül jobbnak látta, ha megy, sejtem ki ment el mögöttem. Még figyeltem, ahogy oda meg hozzájuk, aztán jobbnak láttam, ha inkább lelépek a színről. Azonban pechemre újabb vendégeink érkeztek és mivel mindenki el volt foglalva valakivel, csak én maradtam. Kelletlenül felkaptam a tálcát és elindultam feléjük. Úgy sétáltam el a hármas mellett, mintha nem is ismerném őket. Azért érezhető volt a meglepettség, ahogy a mellettük lévő asztalnál álltam meg.
- Sziasztok. - vigyorodtam el, ahogy megláttam régi társaim.
- Unnie~. - visítottak fel kórusban. Gyorsan leadták rendeléseiket, majd mikor kivittem, leültem hozzájuk beszélgetni. Aztán a percek múlásával újfent felvisítottak, mikor elárultam nekik, hogy Hero több mint 30 ember előtt smárolt le. Végül nekik is feltűnt, hogy a másik asztalnál igencsak feltűnően bámulnak minket és hát, ők vannak olyan gátlástalanok, hogy átültek a másik boxba, engem magukkal ráncigálva.
- Hali.  - nagyot nyelve köszöntem nekik.
- Szia, ChoA, hát te?
- Nagyimé a hely, itt dolgozom. Leyla, kiengednél? Köszi. - azzal átmásztam a lányokon és letéve a köpenyem köszöntem el mindenkitől és mentem haza. Vagyis inkább vissza a suliba a kocsimért, aztán haza.Otthon amint kitártam az ajtót egy pici, nedves szőrpamacs rohant nekem. Na jó, ez egy jó vicc, mert a német dog nem épp kicsi állat. 
- Szia, Daemon, milyen napod volt? Hagyjuk, nem kell válaszolnod, elég, ha most itt vagy nekem és meghallgatsz. - a konyha felé vettem az irányt és elővettem a tápját, hogy enni adja ennek az óriásnak. Majd leültem mellé és elkezdtem neki mesélni a napom.
 Este még megnéztem messenger-t, aztán Fly On  The Wall-t indítottam el a telefonomon, és pizsibe vedlettem át és fáradtan dőltem be az ágyamba és kapcsoltam le a lámpát.

Nem hiszem el, valahogy le kell jutnom. Háromra kinyitom a szemem, egy kettő, kettő és fél kettő és háromnegyed végül kinyitottam és a feketeségen kívül semmit nem látok. Na keressük meg a lámpát, de az a másik irányba van. Pompás, ha nem esek el akkor művész lesz belőlem. Elindultam, de amilyen ügyes vagyok el is estem. Hallottam egy nagy reccsenést, megijedtem és elkezdtem sírni. Egy idő után már ordítoztam a fájdalomtól. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de fénybe borult a szoba. Biztos apa jött haza, végre valaki segít. Amennyire örültem olyan gyorsan fagyott le a mosoly az arcomról. Miért mindig ő? Felsegített és levezetett a lépcsőn.
- Hogy jutottál be? - néztem értetlenül íriszeibe.
- Nagyon szívesen, bármikor segítek. Még anno te adtál nekem kulcsot. - felelte cinikusan.
- Jó, az most lényegtelen menjünk be a kórházba, mert kibaszottul fáj a karom. - megint sírásba kezdtem.
Kimentünk a ház elé, majd beszálltunk a kocsijába. Az úton nem beszeltünk, csak hallgattuk a szipogásom. A kórházban azt mondták, hogy két helyen tört el a karom és hat hónap gipszre ítéltek. A nap csúcspontja megvan.
- Nálad maradjak? - kérdezte érdeklődve, reményt véltem felfedezni tekintetében.
- Ha neked nem gond . - mondtam szinte suttogva.

Beszélgetésünk közben végig a padlót néztem. Hazafelé zenét hallgattunk, a tekintetemmel pedig a csillagos eget néztem. Nem mertem Mark szemébe nézni, nehogy azt gondolja hogy most segítségre lenne szükségem, vagy bármi ilyesmi. Miután hazaértünk, én felmentem a szobámba és bezártam az ajtót. A "megmentőm" a nappaliba maradt. Megnéztem az időt, a szemem tágra nyílt ugyanis hajnali fél öt volt. Lekapcsoltam a lámpát, majd megpróbáltam elaludni. A filmet nagyjából elfelejtettem, de jelen pillanatban nem is ezen járt az agyam., hanem  a mai napon, hogy mennyi minden történt. Vajon a suliba érdemes lesz elmennem?  Félek, konkrétan az egész suli utál engem, s mindenről Puffancs tehet. Ha nem őt kaptam volna társnak akkor nem lennék ilyen helyzetbe, és ott van Mark ő is a legjobbkor tud előjönni. Most már tényleg kijelenthetem, hogy az életem káoszba fordult át. Miközben ezen agyaltam egyre álmosabb és álmosabb lettem, végül elaludtam.